Az újrafelfedezett álom – Freud, Binswanger és Heidegger álomkoncepciója

After Romanticism, 19th-century thought regarded dreams as a denial of reality. Freud and later Binswanger, in different ways, attributed a primary role to dreams over waking thought. Freud saw the dream as hallucinatory wish-fulfillment, while Binswanger viewed it as a representation of existence. Binswanger was significantly inspired by Being and Time in formulating his dream theory. However, in Being and Time, Heidegger describes the waking modes of Dasein, and even the later Heidegger did not engage with dreams. In the Andenken texts, references to dreams and shadows appear not as dreams but as metaphors for Dasein's waking mode.

Study at a glance

Abstract

A romantikát követően a 19. századi gondolkodás az álmot a valóság tagadásaként fogja fel. Freud, majd Binswanger, más-más módon, de elsődleges szerepet tulajdonít az álomnak az éber gondolkodással szemben. Freud szerint az álom hallucinatorikus vágyteljesítés, míg Binswanger felfogásában az egzisztencia ábrázolása. Binswangert saját álomelmélete megfogalmazása során jelentősen inspirálja a Lét és idő. Heidegger azonban a Lét és időben a Dasein éber létmódjait írja le, sőt az álom a késői Heideggert sem foglalkoztatja. Az Andenken-szövegekben az álomra és az árnyékra való utalások nem mint az álom, hanem éppen hogy mint a Dasein éber létmódjának a metaforái jelennek meg.